MEGOSZTÁS

A frenetikus koncert után sikerült mikrofon- és lencsevégre kapnunk az együttes basszusgitárosát. Vedran Mujagić készséggel válaszolt kérdéseinkre, ami végül inkább egy kötetlen beszélgetés lett, mint interjú. Időközben egy Dorka is csatlakozott a beszélgetésünkhöz, aki néhány kérdéssel sikeresen hozzájárult a hangul feljebb javításához. 

MK: Mit tudtatok Szegedről, mielőtt idejöttetek? Volt valamilyen elvárásotok a fesztivállal vagy a várossal kapcsolatban?

Vedran: Ismertük már Szegedet. A szaxofonosunk zombori, ami elég közel van ide, így ő járt már itt párszor. Hogy őszinte legyek, sokkal kisebb fesztiválra és kevesebb emberre számítottam, így kellemesen meglepetés volt látni, mennyien jöttek el és hogyan reagáltak. Sokan voltak itt a Vajdaságból, Szerbiából – vegyes közönség volt, jó energiákkal.

MK: Mit gondoltok Magyarországról? Errefelé sokan úgy tartják, hogy Magyarországnál kezdődik Európa. Milyen hasonlóságokat vagy különbségeket láttok Bosznia és Magyarország közt?

Vedran: Először is úgy gondolom, hogy minden európai ország szeret úgy gondolni magára, mint az első országra Európában. Különben Bosznia és Magyarország közt sok a kapcsolat: mi is az Osztrák-Magyar Monarchiához tartoztunk száz évvel ezelőtt. Az építészetünk sok eleme is egyezik, így otthon érezzük magunkat. A nyelvet nagyon nehéz megérteni, de sok magyar szó épült be teljesen a bosnyákba, konyhai kifejezéseink gyakran ugyanazok, mint pl. a „gulyás paprikás” vagy a „sárgarépa”.

MK: Tudtad, hogy a szegedi halászlé híres Magyarországon? Kóstoltad már?

Vedran: Itt még nem, de ismerjük a halpaprikást. Újvidéken finomat készítenek, az ottanit szeretem.

MK: Szeretsz főzni? Mi a kedvenc kajád? Van-e különleges otthoni recepted, amit megosztanál velünk?

Vedran: Szeretek főzni, de vegetáriánus vagyok. Néha eszem halat, de általában inkább zöldségeket. A rizst pedig mindennel szeretem. :) Ha Boszniában jársz, mindenhol találsz finom helyi ételeket, bár ezek általában keverékei a török – a keleti hatás miatt – és például magyar vagy osztrák ételeknek. Ez egy jó oldala a hagyományos bosnyák ételeknek, mindig jól esik arra egy kis gasztro-turizmus. Minden esetre a vegetáriánusok nem sűrűn ajánlják Boszniát, mert a hagyományos ételei húson alapulnak, de húsevőként igazán élvezetes; specialitásaink pl. a csevap vagy a burek.
MK: A következő albumotok a Happy Machine. Az EP-n van egy szám, amit a színpadon is játszottatok (Free MP3). Mikor, hogyan és miért döntöttetek úgy, hogy ingyen adjátok a zenéteket?

Vedran: Ez igazából már néhány évvel ezelőtt megtörtént egy bosnyák nyelvű albumunkkal. Mi tényleg hiszünk az információ és tudás megosztásában. Eredetileg egy kísérlet volt, de az emberek jól fogadták. Úgy gondoljuk, hogy manapság sokan régimódian állnak a zeneiparhoz, elavult gondolkodásmóddal. Mert ha például 100 000 CD-t szeretnél kiadni, akkor rengeteg bürokratikus baromságon kell átesned, és sokat kell várnod, mire „fizikailag” eléred az embereket. Még ha ezeket ingyen is adnád, 100 000 műanyag darabot nehezen kezelsz. Mi a Happy Machine EP-t szeptemberben adtuk ki, és az óta már majdnem háromszázezren töltötték le ingyen. Az emberek értékelik a módszert, és könnyen jutsz el vele másokhoz. Ráadásul nekik így semmibe sem kerül megismerni a zenédet, eldönthetik, hogy tetszik-e nekik, és ha igen, visszatérnek hozzád. Jegyet váltanak a koncertedre, megveszik a pólóidat, vagy bármidet.

MK: Tartjátok a kapcsolatot a rajongóitokkal, hogy problémákat, kérdéseket beszéljetek meg?

Vedran: Először is mi nem „rajongóknak” nevezzük azokat az embereket, akik szeretik a zenénket. Mi szeretünk velük kölcsönös tiszteletben, egyenlő felekként beszélgetni. Ezért fontos számunkra a közösségi médiában való jelenlétünk, mert ott könnyű velük kapcsolatot tartani, az ötleteik, különböző dolgaik pedig mind eljutnak hozzánk.

Dorka: Lehet egy kérdésem?

Vedran: Persze.

Dorka: Milyen céllal használjátok a zenéteket? Mit akartok a világba kürtölni, mi az üzenet?

Vedran: „Az” üzenet? Igazából mindig nagyon sok üzenet van. Ha összegezni akarod az összes üzenetünket egy általánossá, az elég nehéz.

MK: Tegyél egy próbát, ne szégyenlősködj! :)

Vedran: Oké, bár elég mély ez az üzenet: próbáljuk ösztönözni az embereket, hogy a saját fejükkel gondolkodjanak, nem adunk nekik előre gyártott gondolatokat. Nem mondjuk meg, mire gondoljanak vagy mit tegyenek, az helytelen lenne. Ma este el akartunk indítani egy párbeszédet a pár kilométerre levő menekültekről, holnap más lesz a téma.

MK: A SZIN után milyenek az érzéseid, milyen gondolatokat osztanál meg a fesztivál résztvevőivel?

Vedran: Amit a koncert végén mondtunk, és meg is történt: „F*CK FENCES!” („KIK*RT KERÍTÉSEK!”) Az a bizonyos üzenet, amit ma este közvetíteni akartunk: le a határokkal! Úgy láttuk, hogy sok fiatal volt jelen, akik képesek a saját fejükkel gondolkodni, és ez jól esett.

MK: Benned milyen nyomot hagyott a fesztivál? Pozitív emlék lesz?

Vedran: Abszolút! Ahogy azok az emberek átmásztak a kordonon és feljöttek a színpadra, mindent elmond az érzéseimről. Mind nagyon örülünk ennek.

MK: Hányan voltak a színpadon?

Vedran: Szerintem körülbelül százan lehettek.

Dorka: Miről szólt az, hogy feljuttattátok őket a színpadra?

Vedran: Ez egy (torna)gyakorlat – egy kerítés átmászása azért, hogy jól érezd magad. Ez a cross-fencing. :)

MK: Azt tudtátok, hogy Magyarországon tiltott dolog a stagedive? (nevetve)

Vedran: A színpad túl messze volt a kordontól, senki sem stagedive-olt. :) A biztonságiak különben jó fejek voltak.

MK: Nagyon szépen köszönjük, hogy itt voltatok ! Fantasztikusak voltatok, egy életre szóló nyomot hagytatok itt nekünk szegedieknek! :)

Hadzsy Jani