MEGOSZTÁS

MK: Hányadjára jártok a SZIN-en?

Bencsik-Kovács Zoli: Körülbelül tizedjére.

Tarján Zsófi: Velem ez a negyedik alkalom.

MK: A Honeybeast ugyebár hazajár Szegedre, ezen kívül miért szeretitek a SZIN-t?

Bencsik-Kovács Zoli: Erre én, mint tősgyökeres szegedi, azt tudom mondani, hogy a SZIN a legkulturáltabb fesztivál az országban. Ezen kívül itt a Tisza-part, gyönyörű a város látványa, illetve a SZIN mindig is egy zöld fesztivál volt – nincs szemét, nincs túl nagy tömeg. Nem azért, sokan vannak, de mégis élhető, bejárható az egész fesztivál. Én úgy élem meg a SZIN-t, hogy egyrészt itthon vagyok, másrészt gyönyörű az egész környezet. Ez tényleg a legkulturáltabb fesztivál, már akkor az volt, amikor az előző szervezőgárda működött, és ez azóta is fennmaradt; a hagyományok megmaradtak, tovább élnek. Mindig itt voltam, akkor is, ha nem játszottunk, itt buliztunk hajnalig. Az alapvető feeling-jét az határozza meg, hogy Szeged egyetemi város, sok itt a fiatal, de nincs durvulás. Ezen a fesztiválon például lehet nyugodtan beszélgetni, és ez nekem nagyon bejön.

Tarján Zsófi: Én pesti vagyok ugyan, de már nagyon régóta járok a SZIN-re. Nem csak a Honeybeast-tel, hanem régebben egy másik zenekarommal is zenéltem itt, Balkán Fanatik volt a neve, velük kétszer jártunk a SZIN-en. Én mindig is nagyon szerettem ezt a fesztivált, mert rendkívül hálás itt a közönség. Van egy olyan miliője a helynek, amitől barátságos, családias és befogadó. Én is szeretek ide visszajárni, mert ez nagyon jó fesztivál.

honey_020

MK: A nevetek, ugye, Honey Bee volt először, és csak aztán lett Honeybeast. Ennek mi a története?

Tarján Zsófi: Csatlakoztam a zenekarhoz, és ezért alakult át beast-re (nevetünk). :)
Bencsik-Kovács Zoli: Sajnos nem ez a valódi ok. Bár ismerjük a „beast” szó jelentését, de le kell, hogy hervasszak mindenkit, aki legendát akarna építeni. Mindössze annyi történt, hogy amikor megjelent az első lemezünk, az akkori kiadó azzal az őrült ötlettel állt elő, hogy meg kell változtatni a zenekar nevét, mert Oklahomában megjelent valami produkció Honey Bee néven, ami egyébként teljesen jelentéktelen a magyarországiak életében. Egyébként érdekes, hogy Japánban is van egy Honey Bee nevű lányzenekar, akik kevésbé sikeresek, ezért megtarthattuk volna a nevet. Persze egyből elkezdtünk agyalni, hogy hogyan változtassuk meg a nevünket, mert valamennyire már ismertek minket. Nekem mindenesetre jobban tetszik a Honeybeast, mert karcosabb, jobban tükrözi a zenénket, ráadásul ebből nincs is több a világon. Pontosabban van egy kanadai underground zenekar, de körülbelül nyolcszázan ismerik és szeretik őket, ezért úgy gondolom, nem veszélyeztetik a sikereinket.

MK: Van-e valamilyen rituálé vagy kabala, amihez ragaszkodtok?

Bencsik-Kovács Zoli: Mindig meghúzom Zsófi copfját a színpadon (ismét nevetünk).
Tarján Zsófi: Ez is meg szokott történni, de a téli időszakokban, amikor előfordul, hogy para van az emberek hangjával, szoktam festéket kenni a nyakamra, mert az megvédi a hidegtől. Egy kicsit olyan, mintha törzsi festés lenne rajtam, bár nem szokott látszani, mert átlátszó a festék, csak én tudom, hogy ott van. De volt már, hogy rózsaszínnel mázoltam be magam, mikor a Hungiban így léptünk fel.

honey_030

MK: Koncert után szoktatok-e bulizni? Illetve van-e olyan baráti társaság, esetleg rajongói tábor, akikkel mentek, vagy csak úgy megindultok a vakvilágba?

Tarján Zsófi: Szoktunk bulizni a koncertek után, és nagyon sok barátunk van itt. A zenekar szegedi tagjainak elég széles a baráti köre, folyamatosan belebotlunk emberkékbe, akikkel beülünk helyekre, borozgatunk, jól érezzük magunkat.

Bencsik-Kovács Zoli: A zenekar 75%-a szegedi, ezért egyértelmű, hogy mi itthon vagyunk Szegeden. Ha végigmegyek a főutcán, hat méterenként találkozom ismerősökkel, ez nagyon jó érzés. Zsófi is élvezi egyébként, mert mindig jön velünk, és ő is átérzi ezt a familiáris hangulatot. A SZIN a legjobb!

Hadzsy Jani