Művészet és technológia: új alkotói lehetőségek a digitális korszakban – A BARTOK projekt előadássorozata a szobrászattól a digitális képalkotáson át a mesterséges intelligencia zenei alkalmazásáig
A művészet és a technológia kapcsolata napjaink egyik legizgalmasabb kulturális és alkotáselméleti kérdése. A digitális eszközök, a háromdimenziós modellezés, a virtuális környezetek és a mesterséges intelligencia nem csupán új technikai lehetőségeket kínálnak, hanem alapvetően formálják át a művészeti alkotásról, a kreativitásról és a műalkotások befogadásáról alkotott elképzeléseinket. Ezeket a változásokat állította középpontba a BARTOK – Borderless Artistic Realm Through Opportunities and Knowledge projekt keretében megvalósult Art and Technology Lecture Series, amely három különböző művészeti területen keresztül vizsgálta a hagyomány és az innováció kapcsolatát.
A Jelenlét Kulturális és Közművelődési Alapítvány szervezésében, a szegedi REÖK-palotában megrendezett előadások a szobrászat technológiai fejlődésétől a digitális vizuális kultúra átalakulásán át a mesterséges intelligencia által támogatott zeneszerzésig vezették végig az érdeklődőket. A programsorozat közös kérdése az volt, hogy miként változik az emberi alkotótevékenység egy olyan korszakban, amikor a technológia már nem pusztán eszköze, hanem egyre inkább aktív alakítója is a kreatív folyamatoknak.
A szobrászat és a technológiai innováció történeti kapcsolata
A sorozat első előadására 2026. május 28-án került sor, amikor Brzózka Marek DLA, szobrászművész, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója „Művészet a technológia tükrében: A szobrászat a világ formálásában” címmel tartott előadást.
Az előadó történeti perspektívából mutatta be, hogy a művészet fejlődése sohasem volt elválasztható az alkalmazott anyagoktól, technikáktól és technológiai újításoktól. Az ókori görög szobrászat, a középkori épületszobrászat, a reneszánsz kerámiaművészet és a modern plasztikai törekvések példái egyaránt azt szemléltették, hogy az új eljárások megjelenése rendszeresen új művészi kifejezésformákat is létrehozott.
Az előadás külön figyelmet szentelt a kortárs szobrászat digitális eszköztárának. A háromdimenziós szkennelés, a számítógépes modellezés és a digitális tervezés ma már lehetővé teszi az alkotások virtuális előkészítését, a különböző méretarányok vizsgálatát és a komplex térbeli formák pontosabb megvalósítását. Ezek a módszerek nemcsak az alkotói szabadságot bővíthetik, hanem az anyagfelhasználás optimalizálásán keresztül a fenntarthatóbb művészeti gyakorlatok kialakulásához is hozzájárulhatnak.
Brzózka Marek saját alkotói tapasztalatain keresztül is érzékeltette, hogy a hagyományos mesterségbeli tudás és a digitális technológiák nem egymással szemben álló megközelítések. Éppen ellenkezőleg: a technológiai innováció akkor válik igazán értékessé, amikor a művészi gondolkodás és a kreatív döntéshozatal szolgálatába állítható.
A kép átalakulása a digitális korban
A programsorozat második előadását Dr. Pusztai Virág, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója tartotta 2026. szeptember 11-én, „A kép átalakulása a digitális korban – új technológiák és új vizuális nyelvek a művészetben” címmel.
Az előadás központi témája a vizuális kultúra technológiai átalakulása volt. A fotográfia és a mozgókép megjelenésétől a digitális képfeldolgozáson és az újmédia-művészeten át a virtuális terekig és a mesterséges intelligencia által generált képekig számos olyan változás következett be, amely újraértelmezte a kép és a valóság viszonyát.
A digitális korszak egyik alapvető sajátossága, hogy a képek előállítása, módosítása és terjesztése korábban elképzelhetetlen mértékben vált hozzáférhetővé. A generatív mesterséges intelligencia megjelenése ezt a folyamatot tovább erősítette, hiszen ma már szöveges utasítások alapján is létrehozhatók összetett vizuális kompozíciók. Ez azonban új kérdéseket vet fel a szerzőség, az eredetiség, a hitelesség és a művészi szándék értelmezésével kapcsolatban.
A téma különösen fontos a kortárs művészeti oktatás és a vizuális műveltség szempontjából. A digitális képek értelmezése ugyanis nem merülhet ki a hagyományos képelemzési módszerek alkalmazásában: szükségessé válik azoknak a technológiai és kulturális folyamatoknak a megértése is, amelyek meghatározzák a képek létrejöttét és társadalmi működését.
A digitális vizuális kultúra így egyszerre jelent új alkotói lehetőségeket és új értelmezési kihívásokat. A művészet szerepe ebben a környezetben nem csupán az új technológiák alkalmazása, hanem azok kritikai vizsgálata és kreatív újragondolása is.
A mesterséges intelligencia mint alkotótárs a zenében
A sorozat harmadik előadására 2026. szeptember 23-án került sor. Dr. Windhager Károly Ákos, a Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézetének kutatója „A mesterséges intelligencia és az alkotói kreativitás új határai a zenében – amikor az MI befejezi a befejezetlent” címmel vizsgálta a mesterséges intelligencia zenei alkalmazásának lehetőségeit.
A zeneművészet különösen érdekes területet kínál az emberi és a gépi kreativitás kapcsolatának tanulmányozásához. A mesterséges intelligencián alapuló rendszerek képesek zenei mintázatok elemzésére, stílusjegyek felismerésére és új kompozíciós javaslatok létrehozására. Ezek az alkalmazások egyre több lehetőséget teremtenek a zeneszerzők, előadóművészek és zenekutatók számára.
Az előadás egyik központi kérdését a befejezetlen zeneművek mesterséges intelligenciával támogatott folytatásának lehetősége jelentette. Az ilyen kísérletek során a technológia egy adott kompozíció zenei nyelvéből, szerkezeti sajátosságaiból és stiláris összefüggéseiből kiindulva hozhat létre új zenei anyagot.
Mindez azonban túlmutat a technikai megvalósíthatóság kérdésén. Felveti, hogy milyen viszonyban állhat egy algoritmus által létrehozott folytatás az eredeti szerző művészi szándékával, hol húzódnak a rekonstrukció és az új alkotás határai, valamint miként értelmezhető a szerzőség egy ember és mesterséges intelligencia együttműködésével létrejövő mű esetében.
A mesterséges intelligencia zenei alkalmazása ezért nem kizárólag technológiai kérdés, hanem egyúttal esztétikai, filozófiai és kulturális probléma is. A technológia új inspirációs forrást és alkotói eszközt jelenthet, ugyanakkor az emberi kreativitás szerepének újragondolását is szükségessé teszi.
Közös kérdések, új művészeti perspektívák
A három előadás eltérő művészeti területeket vizsgált, mégis szorosan összekapcsolódó kérdéseket vetett fel. A szobrászat esetében a technológia elsősorban az anyagformálás és a térbeli tervezés lehetőségeit bővíti. A digitális képalkotásban a vizuális reprezentáció és a képek értelmezése alakul át, míg a zeneművészetben a mesterséges intelligencia az alkotói folyamat egyes szakaszaiban is új szerepet kaphat.
A programsorozat egyik legfontosabb tanulsága, hogy a művészeti innováció nem értelmezhető kizárólag új eszközök bevezetésével. A technológiai fejlődés kulturális jelentősége abban rejlik, hogy új gondolkodási, kifejezési és együttműködési lehetőségeket teremt. A digitális technológiák alkalmazása ugyanakkor szükségessé teszi az alkotói autonómia, a szerzői felelősség és a művészeti érték fogalmának folyamatos újragondolását.
A BARTOK projekt számára különösen fontos, hogy ezek a kérdések ne csupán egy-egy művészeti ág belső szakmai diskurzusában jelenjenek meg, hanem a különböző területeken dolgozó alkotók, kutatók, oktatók és kulturális szakemberek közötti párbeszéd részévé váljanak.
A magyar–szerb határon átnyúló együttműködés keretében megvalósuló projekt a művészeti és kulturális innováció támogatását, a tudásmegosztást és a nemzetközi szakmai kapcsolatok erősítését tekinti alapvető céljának. Az Art and Technology Lecture Series ehhez a törekvéshez járult hozzá azzal, hogy különböző művészeti nézőpontokból mutatta be a technológiai fejlődés alkotói és társadalmi jelentőségét.
A programsorozat egyúttal arra is rámutatott, hogy a művészet jövőjét nem egyszerűen az új technológiák elérhetősége határozza meg, hanem az, hogy az alkotók és a kulturális intézmények milyen tudatossággal, kritikai érzékenységgel és kreativitással képesek ezeket alkalmazni.
A művészet és a technológia közötti párbeszéd tehát nem pusztán a jövő művészetéről szól, hanem arról is, hogyan értelmezzük újra az emberi kreativitás szerepét a digitális korszakban.
Ez a cikk az Európai Unió pénzügyi támogatásával valósult meg a Interreg VI-A IPA Magyarország-Szerbia együttműködési program által. A cikk tartalmáért teljes mértékben a Jelenlét Kulturális és Közművelődési Alapítvány vállalja a felelősséget, és az semmilyen körülmények között nem tekinthető az Európai Unió és / vagy a programot Irányító Hatóságnak állásfoglalását tükröző tartalomnak.
