Irodalmi Workshop a SZIN-en Az olvasási szemléletváltás jegyében

Jártamban-keltemben sok kedves, régről ismerős pódiummal és civil szervezettel találkozom a Civil utcában. Legtöbbjüket tehát régóta ismerem, és sokáig azt hittem, hogy a Médiakommandó asztala melletti kis könyves sarok is egy ilyen intézmény, a Somogyi Könyvtár része. Amikor azonban elmentem játszani a nyereményjátékukkal, kiderült az igazság, hogy ez egy teljesen új kezdeményezés, az Esti Kornél Workshop. Az alapító vezetőjükkel, Czakó Rékával beszélgettünk célokról, realitásokról, a fiatalok olvasási szokásairól, a kötelező olvasmányokról.

Úgy gondolom nem én voltam az egyetlen, aki titeket a Somogyi könyvtár égisze alá helyezett.

Nem, sőt ez tudatos volt, hogy mi a Somogyi könyvtár mögötti füves részben „bújtunk meg”. Működtünk már együtt a gyermekkönyvhét alatt is, együtt szerveztük ezeket a napokat. Nyugodtan mondhatom, kiváló kapcsolatot ápolunk a könyvtárral. Ezek után kézenfekvő volt ez az ötlet, hogy mi, az olvasást népszerűsíteni szándékozó programunkkal megjelenjünk itt a SZIN-en. Az Esti Kornél Workshop így, ebben a formájában egy-másfél hónapja működik.

A fő profilotok tehát az olvasás népszerűsítése.

Igen. Elsősorban  gyermek, valamint az ifjúsági korosztálynál, ez utóbbi a 14-29 év közöttieket öleli fel leginkább.

Milyen célokkal jöttetek ki a SZIN-re? A fesztiváloknak van ugyan kulturális vetülete, de mégsem arról híresek, hogy itt ülnek le a fiatalok olvasni. Viszont nektek mégis olvasósarkotok van.

Nyilván nem abban gondolkodunk, hogy idejön valaki csütörtök este és szombat estig kiolvas egy könyvet, ez irreális lenne. A fő cél az, hogy elkezdjenek érdeklődni az olvasás iránt, akár egy jó beszélgetés keretében. Én leginkább a kora estében reménykedem, hogy beindulhat ez az egész, akkor már nincs tikkasztó hőség.

Kikkel képviseltetitek magatokat a SZIN ideje alatt?

A munkatársaink irodalomhoz értő, a téma iránt rajongást érző, esetleg irodalmi blogokat szerkesztő személyek. Én magam is könyvkereskedéssel, antikváriumi, használt könyvek kereskedelmével foglalkoztam, korábban könyvesboltokban, jelenleg online módon.

Azért azt lehet látni, hogy nem az olvasás iránti lelkesedés veszett el a fiatalok körében, hanem megváltoztak a műfajok, és megváltoztak az olvasási szokások.

Igen, ez a kérdés rendkívül összetett. Egyrészt meg szeretnénk tanítani azt, hogy attól, hogy egy könyvre az van ráírva, hogy Kosztolányi vagy Keats, nem kell tőle megijedni, mert ugyanolyan izgalmas és kellemes olvasmány lehet, mint például Alkonyat.

Márészt nyitnunk kell az utóbbiak felé is. Ez leginkább a kötelező olvasmányok tekintetében mérhető le.

Amik állandóságot mutatnak.

Valóban, nem változnak a kötelező olvasmányok. A mai fiatalnak már nem izgalmas például a Kőszívű ember fiai, de az ifjúsági regények között már a Tüskevár sem áll közel hozzájuk. Persze van más oka is a változatlanságnak. Elő van írva, hogy csak az lehet kötelező olvasmány, amiből az iskolai könyvtárakban legalább 10 példány van. Ezeknek a beszerzését pedig nem engedheti meg magának egy iskola. Pedig az, hogy mivel indítunk el egy fiatalt az olvasás világába, sorsdöntő. Mert ha az ő képzeletét jobban megfogó alkotást mutatunk neki először, akkor könnyebben be lehet vezetni utána a mélyebb irodalom, a nehezebb olvasmányok világába. Visszatérve a Tüskevárra, felmérések mutatták meg, hogy egy mai gyermeknek rendkívül nehéz a nyelvezetét is értelmeznie.

Említetted, hogy rövid ideje működtök. Kik lesznek a legfőbb partnereitek?

Mi elsősorban iskolák felé nyitunk, ez azt jelenti, hogy szeretnénk megfogni a diákot. Az ifjúsági irodalomnál célunk, hogy merje magát átadni az olvasás élményének. Nincs olyan, hogy késő,mert ha még el is múlt 14 éves, és még teszem a semmit nem olvasott volna, akkor is el lehet kezdeni.

Ezen kívül együtt kívánunk működni a pedagógusokkal is, és szerencsére egyre több olyan, elsősorban fiatal tanár van, aki nyitott az új olvasmányok, új módszerek felé. A fiatal pedagógusokkal kapcsolatban meg kell említeni azt, hogy jó lenne már az egyetemen ezt megtanítani nekik, szívesen látnánk azt, hogy már ezzel a tudással felvértezve lépjenek ki az életbe, és kezdjék el pályájukat. Ezek a fiatalok már külföldi példákat is látnak. Ha megnézünk egy amerikai órát, magyar szemmel rá sem ismernénk stílusában arra, hogy az egy irodalom óra. Azonban ez a tanulás már iskola előtt elkezdődik, már a bölcsőde, ami az első ilyen. Családon kívüli hely esetében is fontos lehet erre odafigyelni, sőt, ha rajtam múlna, már a védőnői rendszeren keresztül a születés előtti, és utáni első pillanatoktól kezdve szeretném ezzel megismertetni a szülőket.Itt jön be az ő szerepük. Hihetetlenül fontos, hogy a mesélés által fejlesszék a gyermek beszédét, fantáziáját, kifejező készségét.

Ez a három szelet nagyjából lefedi a teljes társadalmat, ha mindannyijukat sikerülne megszólaltatnunk, azt személyesen már sikerként könyvelném el.

Milyen, irodalmon kívüli módszereket kell igénybe vennetek ahhoz, hogy ezeket az embereket meg tudjátok szólaltatni?

Elsősorban zenével próbáljuk idecsalogatni itt a fiatalokat, és ez nem csak a SZIN ideje alatt lesz jellemzőnk. Van számos olyan, a fiatalság által is kedvelt zenész, akik alkottak irodalmi mércével is maradandót. Gondolok itt a Kispál és a borzra vagy a Quimbyre, de a régebbiek közül Hobo és Cseh Tamás is szép példa erre a tézisre. Fontos az internet is, annak megfelelő használata is elősegítheti egy gyermek kulturális fejlődését. Ezen kívül természetesen be kell, és be is fogunk vetni pedagógiai vagy szociológiai módszereket. Az utóbbi alatt értem például azt, hogy a történelem és ezáltal az irodalom megmutatta számos esetben azt, hogy szorgalommal fel lehet törni alacsonyabb társadalmi osztályokból is, nincs lehetetlen. Ez is ösztönzőleg hathat a fiatalokra.

Említetted a pedagógusok szerepét. Jellemző-e az, hogy felétek a fiatal tanárok nyitnak, vagy a kor nem kérdés?

Statisztikailag az látszik, hogy a fiatalok lesznek inkább azok a lelkes pedagógusok, akik mellett tudunk majd dolgozni. Érdekes, hogy az óvodákban vagy a bölcsődékben az idősebb gondozók azok, akik együttműködőbbek, a tapasztalatuk miatt. A fiataloké tehát a lelkesedés, az idősebbeké pedig a tapasztalat, ez így együtt szép dolgokat hozhat létre. Nagyon fontos, ha már említettük a pedagógiát és a pszichológiát, hogy milyen könyveket adjunk a gyermekek elé. Vannak már ebből a szempontból felvilágosult kiadók, és olyan könyveik, amik mondjuk elmagyaráznak a gyermekeknek olyanokat, hogy hogyan lehet egy ducibb kisgyerek is boldog, mi az a Dawn-kór, vagy hogy miket okozhatnak a kábítószerek. A cél persze ebből a szempontból az lenne, hogy egy gyermekpszichológussal összeállítsunk egy csomagot az iskoláknak, a könyvbeszerzések tekintetében. Szerevezetünknek ez is egy célja, a segítés, vagy a pályázatok útján a beszerzés.

A célok tehát világosak és egyértelműek, és én bizakodva vetem bele magam ebbe a munkába.

Boros Tamás