Amire a printből hivatkozunk – avagy szokások Szívós László módra

A Szegedi Nemzeti Színház színészei közül Szívós László mesélt nekünk arról, hogyan tölti az ünnepeket, s mik a következő évre a céljai.

Szívós László kép (1)

Idén december 22-én lesz a Tél c. darabunk bemutatója. Egy főpróbahét mindig elég húzós, ezért az ünnepekre az azt megelőző napokban nem lesz túl sok időm, így szépen, apránként lopok időt magamnak. A lakásomat már Advent első vasárnapján feldíszítettem, az ajándékok beszerzése is folyamatban van, de nem is ez a legnagyobb kihívás az ünnepekben, hanem hogy ünneplőbe tudjuk öltöztetni a lelkünket. Hogy ne csak a kapkodásról, túlaggódásról szóljon ez a pár nap, sőt ha lehet pont ennek az időszaknak az évben nem szabad erről szólnia. Hagyni kell időt egymásra, hogy türelemmel, szeretettel, kíváncsisággal forduljunk szeretteink felé és nem utolsósorban magunk felé. Mert ez is nagyon fontos: hogy ebben a csél-csap kapkodásban, amit életnek hívunk, ne csak feladatainkra koncentráljunk, hanem szánjunk időt magunkra is. Jól kell lakatni a bennünk élő gyermeket is, a szó legnemesebb értelmében. Én szabad estéimen szívesen írogatok, rajzolok, festek, s bár ezen alkotások különösebb művészi értékkel nem bírnak, jól esik kiüríteni ilyenkor a gondolataimat. Mintegy meditációként. A másik, ami szintén kikapcsol, a főzés. Úgy is hívom: gasztro-meditáció. De most karácsonykor nem sokat fogok majd a konyhában forgolódni, mert az ünnepeket rendszerint Édesanyámnál tartjuk, ott tölti el a család együtt Szenteste az ebédet. Másnap délután pedig oda érkezik a rokonság, mert Édesanyám karácsony napján született, így adott az alkalom egy nagy családi összejövetelhez is. Ezt követően idén már nem lesznek előadásaim és nem is próbálok – marad majd időm összegezni az elmúlt évem és regenerálódni kicsit – ami számomra a szaunát és az úszást jelenti, hogy újult erővel vethessem bele magam a jövő év kihívásaiba.

A következő évet kíváncsian, nyitottan és érdeklődve várom. Mi mást tehet az ember, nem igaz? Ebben az évben mind a magánéletben, mind szakmailag sok öröm ért, ha ennél rosszabb nem lesz, már elégedett leszek. Rendszeresen követem a horoszkópom és úgy általában véve a bolygó együttállásokat: mikor milyen hatásokkal kell megküzdenünk akarva-akaratlan. Ugyan felkészülni nem lehet száz százalékosan, de jóleső bölcs nyugalommal szemlélni az eseményeket. Könnyebb, ha az ember számít rá, ha megérti a dolgok miértjét, elfogadóbban látja az akadályokat is. A Jóisten nem azért gördít elénk akadályokat, hogy elmeneküljünk előlük, hogy megleckéztessen minket, hanem hogy minden leküzdött akadály után tapasztalataink fényében folytathassuk utunkat. A siker vagy visszautasítás élmény, de a félelem miatt elszalasztott lehetőség egy nagy büdös semmi. Én ezt vallom és ennek tükrében igyekszem élni az életem. Az ok-okozat törvénye alapján, amibe energiát fektet az ember, azt előbb utóbb vissza is kapja, legyen szó párkapcsolatról vagy szakmáról – lehet, hogy nem akkor, ott az adott szituációban, hanem majd akkor, amikor a legnagyobb szüksége lesz rá. Fix terveim, nagy céljaim nincsenek. Szeretném a lehető legteljesebben megélni a következő évem is a szeretet rendje nevében, hogy nyugodtan feküdhessek és mosolyogva ébredjek. Ha mindez sikerül, már boldog leszek. A nyár folyamán mindenképpen el szeretnék jutni legalább tíz napra valami napsütötte vízpartra, az se baj, ha külföldre. Olyan nagy a világ és még olyan keveset láttam belőle. Ha van konkrét célom, nagy tervem – talán ez az.

Aradi Eszti