„Az egyediség és a hitelesség a kulcsszavak az előrejutáshoz” – Brains interjú

A SZIN jövőre lesz 50 éves, s vannak zenekarok, akik már évek óta visszatérnek a fesztiválra. Sőt – Szeged többi fellépős helyszínén jelen vannak a fesztiválszezonon túl is. Ilyen együttes például a Brains. Frontemberével, Kéri Andrással (Mc Columbo), s állandó vendégükkel, Német Péterrel (Mc Zeek) készítettünk interjút.

MK: 2006 és 2012 között váltatok igazán a magyar zenei élet meghatározó alakjaivá. Mi történt ebben a hat évben?
Mc Columbo: Az elsődleges, amit ki kell emelnem, az a Petőfi Rádió átszerveződése volt, ami nagyjából, ahogy említetted, 2006-ra tehető. Ekkor kapott a médium egy új szerkesztőt, ezáltal modernebb és fiatalosabb lett a zenei összeállítás. Ebbe az új arculatba belefért a Brains is. Nekünk ez egy nagy löketet adott. A Ladies obsession című számunk nagyon felkapottá vált. Ekkor kezdtünk el fesztiválokon játszani, s kicsit koncepciózusabban gondolkodni, ilyen módon felépíteni a lemezeinket. Egy kicsit tudatos munka is volt benne, de szerencsénk is volt a Petőfi Rádióval.

MK: Ahogy említed, a Petőfi Rádiónak valóban volt egy tehetséggondozó munkája… Hogyan látjátok most? Ha valaki fiatal tehetségként szeretne a zenei közéletbe bekerülni, akkor milyen lehetőségei vannak?
Mc Columbo: Ugyanazok. Igazából mi se a Petőfi Rádiónak, vagy tehetségkutatóknak köszönhetjük a sikerünket. Nagyon sok múlik a szerencsén. Illetve továbbra is múlik azon, hogy egyedi hangzású zenét csináljon valaki. A mai napig nem tudnék egy tuti receptet mondani.
Mc Zeek: Ahogy az idők változnak, változnak a lehetőségek is. Ma azok a fiatalok, akiknek nincsen olyan financiális hátterük, szintén tudnak terjeszkedni különböző portálok segítségével. Fel kell tölteni az anyagokat, ezt meg kell pörgetni, ha az emberek rákapnak, vagy észreveszik, akkor szinte garantált a siker. Régen le kellett szerződni egy kiadóhoz, s ők csinálták végig a munkát. Ma selfmaid mindenki, kemény munkával bárki megízlelheti a sikert. Az emberek fel fogják ismerni a tehetséget és a jót. Talán az könnyítő tényező volt, hogy a kiadó megcsinált minden munkát.
Mc Columbo: Viszont ezáltal nagyobb a verseny, hiszen tágul a piac. De továbbra is az egyediség és a hitelesség az alapkulcsszavak az előrejutáshoz.

MK: Beszélgetésünk a 2000-es évek elejétől indult, menjünk kicsit tovább. Meséljetek, milyen volt fellépni a Kosheen énekesnőjével?
Mc Columbo: Ezt nagyon misztifikálni szokták, de Sian igazából már az első buliban, a Budapest Parkban, amikor először felléptünk együtt, pont olyan volt, mint bármelyik magyar barátunk. Annyira közvetlen, s annyira… punk. Az elején megvolt a távolságtartás, mivel vendégként hívtuk meg őt Angliából, de mire eljött a koncert, nagyon közvetlen kapcsolat alakult ki közöttünk. A mai napig fel szokott minket hívni. Persze mi is őt. Tehát pont ugyanolyan, mint bárki más: közvetlen, imádja Magyarországot, imád itt fellépni, s valószínűleg lesz még ennek az együttműködésnek folytatása.

MK: 2015-ben a Stand Firm-el egy nagyon erős üzenetet fogalmaztatok meg hallgatóitok felé. Ekkoriban azt nyilatkoztátok, hogy sok negatívum történt a világban abban az évben. Mire gondoltatok pontosan, s hogyan akartok mindezen változtatni?
Mc Columbo: Akkoriban egy nagyon durva terrorizmus hullám indult el szerte a világban. Ennek volt egy olyan szakasza, amely egyes tagokat személy szerint érintett. Pont abban az évben annyi apróbb tényező gyűlt össze a világban, hogy arra reflektálni szerettünk volna a zenénkkel, a szövegeinkkel.

MK: Alapvetően angolul szoktatok megszólalni zenéitekben. Miért választottátok ezt a nyelvet?
Mc Zeek: Nekem nem annyira választott ez a nyelv: az élet dobta számomra. Én Németországban nőttem fel, ott tanultam meg írni – olvasni. Mellé jött az angol úgy, hogy a zenéből tanultam meg a német mellé. A nyelvtan és a szavak hasonlóak, így nem volt nehéz dolgom. Úgy gondolom, hogy a hip-hop, a drum ‘n’ bass és az elektronikus zene nyelve az inkább az angol, mint a magyar. Én nagyon sokszor írok magyarul, s most már a Bandi (Mc Columbo) is alkot ezen a nyelven, s szerintem egyre több magyar szám fog születni. Nagyon jó lenne megtalálni az egyensúlyt a magyar nyelv és az elektronikus zene, a drum ‘n’ bass (akár legyen az break beat vagy trap vagy akármi) között. Tehát hogy legyen egy kicsit közelebb egymáshoz ez a két tényező, mert ez 10-20 éven keresztül nem sikerült senkinek. Természetes az angol a zenével, hiszen ha megnézzük a világ zenei piacát, akkor az túlnyomóan angol. Van egy-két francia megjelenés, nem túl sok. Vagy ott van például Psy. De alapvetően a tánczenének a nyelve az angol szokott lenni. Én hallottam már olyan magyar tánczenéket, amik tényleg nagyon jól sikerültek. Hip-hopot lehet mostmár nagyon erőset készíteni magyarul, de a tánczenében azt érzem, hogy ha nem fricskáról vagy poénról van szó, akkor az igazi az mindenképpen az angol. Ezért választottuk mi is ezt a nyelvet.

MK: Legújabb albumotokon az Életlen című szám viszont teljes egészében magyar. Mennyire terveztek elmozdulni ebbe az irányba?
Mc Columbo: Megerőszakolni semmiképpen nem szeretnénk a zenekart, hiszen ahogy Péter is mondta, ez a zenei stílus alapvetően angolszász gyökerekből táplálkozik, angolul hiteles. Viszont ha bármilyen ötletünk van magyar nyelven, akkor azt természetesen megpróbáljuk megvalósítani. Ha a zenekarból ez mindenkinek fekszik, s mindenki tud vele azonosulni, akkor megcsináljuk. Az Életlen egyébként pont így született: felmerült az ötlet, hogy próbáljunk meg egy magyar nyelvű Brains dalt készíteni. Jött egy zenei alap, arra született egy szöveg, ami mindenkinek tetszett – nekünk és a közönségnek is bejött.

MK: Jövőre 50 éves a SZIN. Ti ennek a fesztiválnak a kapcsán is sokat vagytok Szegeden. Van -e valamilyen meghatározó emléketek akár az eseménnyel, akár a várossal kapcsolatban?
Mc Zeek: Mindenféleképpen az egyik nagyon kedves emlékem, hogy a JATÉból zárás után a Mars térre szoktunk menni. Egyik nagyon kedves kollégám, Pablo Palkó avatott be engem a hagymás vér titkaiba. Amikor huszonpár éves voltam, még nem ismertem ezt az ételt és megdöbbentett. Nagyon szerettem, de csak azért, mert Szegeden ehettem először ilyet. Tehát nem a sztereotípiát, a halászlevet szerettem meg. Egy hagymás vér, reggel 7kor, a vonat indulása előtt nagyon elgondolkodtató, én úgy gondolom.
Mc Columbo: Ami hirtelen eszembe jutott Szegeddel kapcsolatban, Sian-hez is köthető. A koncert után itt aludtunk és másnap elmentünk a szegedi Halászcsárdába ebédelni. Sian pedig teljesen megőrült azon, hogy odajött hozzánk egy prímás cigány húzni az ebéd alá a talpalávalót. Elkezdtük pénzzel tömni a zsebét, s mivel Sian látta, hogy adni kell valamit, ezért elkezdte sült csirkecombbal tömni a muzsikus zsebét. Egyszersmind nagyon megszerette Szegedet.

Hornyik Anna Viola