Puskás, a musical a szegedi Dóm téren

Ezen a hétvégén játsszák a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Puskás, a musical című darabot. Interjúnkban Gubik Petrát kérdeztük. Petra már korábban is játszott a Dóm téri színpadon, de ismerős lehet az X-faktorból, a Megasztárból, sőt Junior Príma díjáról is. Az alábbiakban musical-beli szerepéről beszél.

Klárát alakítod a darabban. Mesélnél a szerepről?

Nagyon izgalmas szerepem van ebben a musicalben. Amikor Szente Vajk felkért erre, akkor visszakérdeztem, hogy „és én leszek a kapufa?”, mert nem nagyon tudtam elképzelni, hogy az Aranycsapat tagjai közül melyiket alakíthatom én. Utána perszer elmondta, hogy egy nagyon izgalmas lehetőség ez az alak, mert szeretne Erzsébet, a feleség mellett egy olyan lányt megjeleníteni a műben, aki tükrözné az aktuális politikát, a korképet; a társadalomról ad egy lenyomatot. Ezt belegyúrná egy olyan nőalakba, aki egy plátói szerelmet, egy rajongást táplál Puskás Ferenc irányába, ami barátsággá szövődik. De valahol ez a lány mindig egy meg nem értett figurája marad a darabnak, aki később a társadalom áldozatává válik azáltal, hogy a besúgó rendszerbe kerül. Tulajdonképpen rá lesz kényszerítve, hogy Puskás után nyomozzon, ügynökké válik.

Hogyan éled meg ezt a karaktert?

Nagy kihívás mind szerepben, mind fizikálisan és pszichésen. A zeneszerző olyan dalokat írt Klárának, amikről azt gondolom, hogy nagyon bravúrosak tudnak lenni, ha sikerül úgy megmutatnom a közönségnek, ahogyan az le lett kottázva.

A zenés színház alapjáraton megköveteli, hogy a színész karban tartsa a pszichéjét és a testét. Gyerekkoromban 12 évig atletizáltam, s amikor a színház felváltott, akkor rájöttem, hogy a sport ugyanolyan fontos – lételemem a mozgás. Egy ekkora színpadon, mint a szegedi Dóm téri, a reptetésen túl megjelenik a tér kellő betöltése hang szempontjából – megköveteli, hogy kondiban legyek, hiszen így sokkal könnyebben tudok teljesíteni. A hangi adottság így könnyebben megmutatkozik, mivel nagyon komoly táncot, koreográfiát mutatunk be, s ezen túl is vannak emelések a darabban. Ha ezt nem tudom teljesíteni, akkor veszélyeztetem az előadás sikerét, s egy ilyen gigaprodukcióban ezt nem engedhetem meg magamnak.

2013-ban az Elfújta a szélben szerepeltél a Dóm téren. Hogyan változtál azóta s mennyiben segítség az, hogy ismerős a terep?

2013-ban volt itt a Dóm téren a darab ősbemutatója. Borzasztóan nagy kihívás volt, s nagyon izgultam. Kiléptem a takarásból és csak az első néhány sort láttam, aztán ahogy feljebb néztem, azt láttam, hogy annyian vannak, mint a hangyák! Ez az a mennyiség, amit emberi ésszel nem lehet felfogni. Mérhetetlen hálát éreztem magamban. Azóta már sokszor álltam itt is és más színpadokon is. Már nem izgulok, hanem egy adrenalin löket van bennem. Akkor még sokkal jobban éreztem a megfelelni akarást és küzdöttem azzal, hogy elfogadjanak a Budapesti Operettszínház csapatában is, illetve a rendező és a közönség. Mára ezt egy picit elengedtem, s tudok maximálisan a feladatra koncentrálni. A szegedi Dóm téren a szegedi közönségnek játszani csodálatos érzés. Ha egy színésznek ez megadatik… Valami misztikum övezi ezt a teret. Olyan energiák mozognak itt, amit kőszínházban nem nagyon lehet megvalósítani. Ez egy színésznek ünnep, hogy itt játszhat a szegedi Dóm téren.

Hornyik Anna Viola

Photo: mediakommando.hu