Beszélgetés Torma Tiborral az Első Tószőlősi Falunapon

Torma Tibor Szeged egyik legmeghatározóbb személyisége. Művelődés szervezőként sok program fűződik a nevéhez, úgy mint a Tószőlősi Virtuális Falunap, a régebben készült Szegeden Szabadon elnevezésű zenei válogatás, melyben szegedi zenészek működtek közre, ezen kívül a baráti társaságból kialakult ifjúsági és kulturális egyesület, a Wemsical.

 

 

Tibor Algyőn született és 2 éves korában költöztek családjával Szegedre, a “panel rengetegbe”. Mindig is szerette a nagyvárosi pörgést, de rendszeresen visszajárt nagymamájához, így a falusi élet is nagy szerepet játszott a gyermekkorában. Az Arany János Általános Iskolában végezte alapfokú tanulmányait. Középiskolás éveinek kezdetekor költöztek vissza Algyőre, ám Szeged akkor is fontos maradt számára, hiszen a Kőrösy József Közgazdasági és Külkereskedelmi Szakközépiskolába járt. Felsőfokú végzettségét a Juhász Gyula számviteli szakügyintéző szakán szerezte, majd pár év múlva ugyanitt andragógia szakon végzett.

“Amikor 14 évesen elkezdtem gördeszkázni, összejött egy kis csapat, ami korisokból, BMX-esekből és deszkásokból állt. Kezdetben velük szerveztem programokat, először csak saját magunknak. Innen jött az, hogy nekem ez megy, és nagyon sokáig úgy bonyolítottam le rendezvényeket, hogy mindezt nem is tanultam szakmaként. Aztán amikor andragógiára mentem, ahol rendezvényszervezőként végeztem, megbizonyosodtam arról, hogy a könyvekbenigazság szerint az van leírva, amit én csináltam és csinálok.”

Tibi jelenleg az algyői Faluház és Könyvtár művelődés szervezőjeként dolgozik, így általában kiállításokat, színházesteket és koncerteket szervez. Emellett a Wemsicallal mindig sok új programmal rukkolnak elő, amikből minden alkalommal tanul valami újat és ezáltal tud fejlődni.

“Én azoknak ajánlom ezt a szakmát, akik nem szeretik a fix munkaidőt, viszont bevállalják azt is, ha “tizenkét órázni” kell vagy egy egész hetet kell végig dolgozni, a hétvégét is beleértve. Emelett azoknak is ajánlom, akik szeretik a szabadságot és a pörgést, azt hogy sok emberrel kell foglalkozni és rengeteget kell ötletelni. Ezen a területen nagyon fontos, hogy legyen ötlet, ötlet és ötlet… “

A Wemsical több kisebb bulit szervezett, melyeknek egyre nagyobb sikerük lett. Ennek hatására mertek nagyot álmodni és létrehoztak egy nagy szegedi sztárfellépőkkel spékelt eseményt, amin több mint 400-an vettek részt. Ezek után körülbelül 30 szegedi zenész közös munkája által jött létre a hanganyag, amely a Szegeden Szabadon nevet viseli. Így teret engedtek a szegedi alternatív zenei életnek és beindították karrierjüket. Szintén ez szolgáltatta az alapot például a ma jól ismert Tha Shudras frontemberének, Molnár Tibor Attillának (FMan) és zenekarának is, hiszen ezeken a rendezvényeken szerepeltek először egyre növekvő közönség előtt.

“A Szegeden Szabadon projektben szereplő összes előadóval egyébként a mai napig nagyon jó kapcsolatot ápolunk és gyakran ellátogatnak rendezvényeinkre.”

Arra a kérdésünkre, hogy számítottak-e ekkora sikerre, Tibi nevetve azt válaszolta, hogy nem, hiszen először saját maguknak csinálták az egészet és csak később jöttek rá arra, hogy ezzel mások számára is értékeset alkothatnak. Az évek múlásával körvonalazódott benne, hogy saját igényeit legtöbbször háttérbe kell szorítania és a közönség érdekeit kell figyelembe vennie. Ezek alapján a siker kulcsa az alázat, a nyitottság és az emberekkel való megfelelő bánásmód.

A siker pedig nem csak számára jött el, mivel itt mások is lehetőséget kaptak, hogy megvalósítsák az álmaikat. A már emlitett Molnár Tibor Attilának (FMan) is ezeken a rendezvényeken voltak az első szereplései, itt érte el első sikereit és rendszeres fellépő lett minden eseményen. Itt ismerkedhetett meg Dömötör Tamással is, aki világbajnok beatboxos, és mindemellett rengeteg új lehetőséget kapott. Ekkor már a Tha Shudras is működött, igaz még nagyon kezdetleges formában.

“A mai napig emlegeti ő is ezeket a bulikat. Nem gondoltam volna, hogy ekkora sikereket fog elérni, aminek nagyon örülök, de annak még jobban, hogy nem felejt el minket. Észben tartja, hogy honnan indult el, és szerintem ez is sokat számít, hogy tudd honnan indultál. Ez nagyon közhelyesnek tűnhet, de sajnos bizonyos idő után ezt sokan elfelejtik.”

Torma Tibor az imént említett programokon kívül tagja az AGRYA-nak is (a Fiatal Gazdák Magyarországi Szövetségének), ami nevének megfelelően egy fiatal gazdákkal foglalkozó szervezet. 2012-ben indult általuk egy pályázat, amit az ERASMUS Plusz támogatott és a ‘Virtuális Falu Program’ nevet viselte. Ide olyan vidéki kis településen élő, közösségi munkát végző fiatalokat vártak, akik szerettek volna fejlődni, tanulni és a saját környezetüket jobbá tenni. Manapság nagyon sok minden virtuálisan zajlik, így az AGRYA ennek a programnak a keretében felépített egy virtuális falut, Tószőlőst. Térkép is készült hozzá, amit azok az emberek rajzoltak, akik részt vettek ebben a projektben. Felépítették a falu társadalmát, kultúráját, műkődését, környezetét, és mindent, ami egy faluhoz és közösségéhez kell. Ezenkívül a virtuális település rendelkezik valós arcokkal, emberekkel, sőt még polgármesterrel is. Innen jött az ötlet, hogy akkor nem telhet el egy falu élete falunap nélkül sem. Itt kezdődik a valóság és a virtuális világ találkozása.

“Számunkra nagyon fontos, hogy ebben a programban be tudjuk mutatni mindazt, ami ebben a négy évben lezajlott, valamint az, hogy az elméleti és gyakorlati képzések keretében tanult új dolgokat hasznosítani tudjuk és àt tudjuk adni másoknak.”

A falunap egyik fő vonala, hogy bemutassák a programot, a másik célja a fiatalokkal való kapcsolat létesítése, ezért kutatók is tartanak előadásokat és bemutatják saját nézeteiket. Mindemellett természetesen a szórakozàs sem maradhat el, ezért a latogatókat bográcsozással, főzőversennyel, evő- és ivó versenyekkel, színpadi produkciókkal, sőt még lábszépségversennyel is várják. A fő cél mégis az, hogy az emberek megismerjék egymást és át tudják adni a tapasztalataikat.

Tibort eddigi munkája elismeréseképpen tavaly jelölték az év önkéntese díjra is.

“Nagyon jól eső érzéssel töltött el, hogy elismerő oklevelet kaptunk a Nemzeti Művelődési Intézettől.
Hiszem, hogy mi nem azért dolgozunk, hogy elismerjenek, de valljuk be, hogy jól esik az elismerés.
Jó, hogy ezzel megerősítenek minket abban, hogy jó úton jàrunk és jó az, amit csinálunk. Örülök, hogy szükség van a munkánkra.”

Aradi Eszter, Motika Fanni